Amikor elindultam, tele volt a fejem kavargó gondolatokkal.
Zavaró, ártó, negatív gondolatokkal.
Mentem, mentem, de közben vagy a múltban, vagy jövőben, vagy leginkább egy elképzelt világban voltam, ami a két idő keverékéből állt össze.
És akkor észrevettem az elsőt.
A picirózsaszínt.
Aztán a sárgát.
Aztán a lilát.
Aztán a fehéret.
Aztán a nagyobb sárgát.
És a kétfajta zöldet.
Na meg a tollat.
És nem volt már más, csak a színek.
És az illatok.
És a szépség.
Gyönyörűség.
Lett volna több is.
De tudni kell nemet mondani.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése