Késő őszi kirándulás

Fukszó: A múlt...

A múlt: már elmúlt,

Vissza sosem hozhatod

A most nem marad,

Hiába akarod.

Sikisi hercegnő: Felhők közt

Felhők közt, égen

ösvény nyílt észrevétlen

míg töprenkedtem

az őszi alkony édes

bús fénytelenségben.

Léptek visszhangja
lépdel visszafelé az
úton. Ősz. Este.

Széles-e-síkon
minden kipusztult: nincs, mi
gátolná lépted.

Lombját hullatja
a fa, hangját a harang
- úrra, vendégre.

Kinkó: Magányos ébredés

Senki sem volt itt,

amikor felriadtam

korán hajnalban-

Senki kinek elmondjam-

álmom, mitől zokogtam.

Ősz viharában
vergődik fám. Rossz tetőn
át csepp hull cseppre.

Mészkő templomdomb
fehérénél sápadtabb
most az ősz szele.

Ha fölösleges,
mit szólok: szavam kihűl,
mint ősszel a szél.

Vízi Szentély! most
tárulj, hisz a telihold
kér bebocsátást.

Kertben a nagy fa,
falon-kívül a fürjek
hirdetik: ősz van.

Rjókan: Levélhalom

A szél dolgozott:

máglyányi falevelet

halomba hordott.